Pillanatnyi preventivitás, majd
Intenzíven primitív vagyok
Hagyom áthatását a fülledt-tompulásnak,
Hogy kisétáltál az életemből.
Sorsom (?) szálai alám ásnak,
Kihántják alólam a levegőt
Ákombákom trónom kiradíroztatott
s most ceruzával rajzolom a szeretőt.

Rebbenésnyi félkarú ölelésed,
Neked terved, nekem zavarom
Volt és lett
Hogy legközelebb viszonzom
Imposztor-szerűen, vagy sem
Még nem tudom.

Neked jó ott délen, nekem jó itt északon
- két egymástól független pont -
De ha ott vagyok, vonzódó pólusok,
Fals tégladarabok válaszfalunkban,
Mely egy éjszaka emelkedett.

Még érzem leheleted,
Meztelen tested magamon
Álmom építkezés
Reggeli étkezés
És a forró kávé megfagyott kezedben.

Az élet komolytalan és hebrencs
Visszafordíthatatlanságával koherens.

Szerző: elégikus  2009.05.16. 20:17 Szólj hozzá!

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://hugh.blog.hu/api/trackback/id/tr211125546

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása