Minden tűntető boldogtalan. Ez pontosan olyan abszolút kijelentés, mint hogy aki árpádsávos, az nem zsidó, de jár tüntetni, így egy mondatban háromszor három szóismétléssel eljuthatunk odáig, hogy aki zsidó, az boldog, mert nem tüntet, aki pedig nem zsidó, az lehet boldog is meg nem is. De nem ez a lényeg. És ne is szaladjunk ennyire a farkunk elé.

Illene bemutatkozni, vagy egy kicsit körülírni, mi ez a blog, elvégre is ez az egymilliárdadik a neten, de ezt most skippeljük, mert emancipáltam magam a cirkáló cápa-konvenciók manipulációs civilizációjából s most már cirógat a szél, szellemem metastabil edzett acél. Hö :)

Aki kollektív boldogságra vágyik, lépjen be a lúzer fc-be

Aki tüntet, az boldogtalan. Elvégre is nem örömtáncot lejteni megy ki Budapest poros utcáira, hanem mert demonstrálni szeretné a baját a világgal szemben. Ha meg már gondja akad az univerzummal, de mostanában főleg az MSZP-vel, akkor magával pláne nem lehet kibékülve, hiszen önnön valóján kívül szeretne elérni valamit egy ilyen már-már közhelyesen civilizálatlan eszközzel, mint a tüntetés. (Kimész, állsz, mint egy fasz, vonulsz mint egy csorda csürhe mamut, akit a boldog emberek előbb utóbb úgy is levadásznak, nyeled a könnygázt, ordibálsz egy párat, majd büdösen hazasomfordálsz a rendőrök elől – legalábbis manapság így tüntetnek. Mindenhol Bp-en.)

Tegye mindenki, az a jobb esetben hét-nyolc ember a szívére a kezét, aki ezt most olvassa. Mi a fontosabb: ezt-azt cselekedjen a regnáló kormány, ezáltal kollektív boldogságból eredően tegyen a kedvedre, vagy hogy te magad, saját magadtól érezd jól magad a bőrödben? Az alternatívák legfeljebb egy nagyon kis felületen fedik egymást, ami felszínes, anyagias, valójában köze sincs a boldogságodhoz.

Aki tüntet, az boldogtalan. Ahelyett, hogy tüntetnének, maradnának otthon, analizálnák kicsit az egojukat, és az átszakíthatatlan célszalag végén a jövőben mindenki boldog lenne. Jó, ez fantazmagória, ilyen tuti nem lesz, de egy kis fakultatív gondolkodás több pozitív hozománnyal járna, mintha lejjebb vinnék az áfát, vagy feljebb a béreket, vagy mintha valaki őszintén beszélne. Pff. Minek ezeknek őszintén beszélni? Még magukkal sem teszik meg, nem vallják be a tükör előtt, hogy boldogtalanok.