Egy frame, de még egy élet is kevés
Kényelembe férkőzni,
Fizika, kémia, biosz sok ismeretlennel
Számolni vadidegenekkel
Angol teadélután a vadonban
Kontradikciók és addiktív félelem
Ingyen és mindig ott van
Menekülni előle drága,
Konvenciózus
Meggyújtjuk, megisszuk, megnézzük
Mi morózus és more dózis kell
Hogy ne faljon fel
A falra feltüsszentett rettegés
Ami lúdtalpakban
Ötcsillagos lúdhúsokban
Fenyeget mint Ludas Matyi,
Légy patkány, s rettegtess te
Hogy remegjen az igaz rat teste.

8

Intimitáson
Imitt-amott ásom
Erogén hatásom
A pillantásom
Este izzadásom
Imitt-amott cseppen
Sóhajtasz szemérmesebben
Hajtom vehemensebben
Hideg szobában
Lepedőbe csavarva
Summa summarum eufória.

13

Szemhéjamra szállt éjszaka
Álmunk közös illata
A boldogság ízét éreztem számban
Ágyamból ki zilálva szálltam
Tévhittem konyhában vagy
Tudod serte-perte
De a konyha sötét volt
Bukóra nyílt ablakon
Bedöngetett a dungó szél
Félelmet generálva zümmögött
Én meg a sarokba zsugorodva
Zárultam virág alakzatba…
Mert ágyamban a reménytelenség
A rideg világon a magány
Egyke játéka voltam.

20

Felnőttem a falvédőre
Mintaként a példakép
Lefutottam életkori
Sajátosságaim
Boldogságom Kain,
Belsőm az elsőm
Szeretetem két pont
Közt kábel, másodiknak
Született, mint Ábel.


Kézzel fog

Reluxámon át a
Kollektív luxus ébreszt
Ma hátha
Nem járok faithless
De ha tovább büntetsz
Próbálkozom a tetsz-
Halottsággal holott
Szépen süt a nap
De nem fiktív koporsóm alatt
Mit elfed öngúnyom és sajnálatom
S hiába lennék innen kezeid által kirántva
Nem lenne panírod,
Szerelmetes érzéseid irántam.

Pillanatnyi preventivitás, majd
Intenzíven primitív vagyok
Hagyom áthatását a fülledt-tompulásnak,
Hogy kisétáltál az életemből.
Sorsom (?) szálai alám ásnak,
Kihántják alólam a levegőt
Ákombákom trónom kiradíroztatott
s most ceruzával rajzolom a szeretőt.

Rebbenésnyi félkarú ölelésed,
Neked terved, nekem zavarom
Volt és lett
Hogy legközelebb viszonzom
Imposztor-szerűen, vagy sem
Még nem tudom.

Neked jó ott délen, nekem jó itt északon
- két egymástól független pont -
De ha ott vagyok, vonzódó pólusok,
Fals tégladarabok válaszfalunkban,
Mely egy éjszaka emelkedett.

Még érzem leheleted,
Meztelen tested magamon
Álmom építkezés
Reggeli étkezés
És a forró kávé megfagyott kezedben.

Az élet komolytalan és hebrencs
Visszafordíthatatlanságával koherens.

Egy nap enyém lesz az egész boldog világ…
Fantáziám méhében fogantatva
csíp meg a lódarázs közhangulat:
takarodj vagy takarj el!

Optimista opciók opponálják az osztályterem
helyes boldogságát,
szárnyaló ordas szavak
óvszer papírrepükők
15 évesek formálják a mocsok ontológiáját.
Beüttettek a sormintába
nézd végig a neten, ahogy elvesztem a szüzességem
s én az undor bámulom…

Három hatalom hatol lelkembe:
Mónika, kiállított erotika, web2 és a pápa,
de ő szent!
Fizetek is azért, hogy az legyen
a 10 emelet magas Sínai-hegyen.
A harmadikon lógok a suliból sunyiban,
a hat..hat..hatodikon dadogva
lógatom fel csúfolóm sufniban.
Nincs itt vér, a pucámban sincs elég, hogy megtegyem,
hibajavítózott történelem

E vers egy pipa
lelkem javította
önkielégia.

Minden tűntető boldogtalan. Ez pontosan olyan abszolút kijelentés, mint hogy aki árpádsávos, az nem zsidó, de jár tüntetni, így egy mondatban háromszor három szóismétléssel eljuthatunk odáig, hogy aki zsidó, az boldog, mert nem tüntet, aki pedig nem zsidó, az lehet boldog is meg nem is. De nem ez a lényeg. És ne is szaladjunk ennyire a farkunk elé.

Illene bemutatkozni, vagy egy kicsit körülírni, mi ez a blog, elvégre is ez az egymilliárdadik a neten, de ezt most skippeljük, mert emancipáltam magam a cirkáló cápa-konvenciók manipulációs civilizációjából s most már cirógat a szél, szellemem metastabil edzett acél. Hö :)

Aki kollektív boldogságra vágyik, lépjen be a lúzer fc-be

Aki tüntet, az boldogtalan. Elvégre is nem örömtáncot lejteni megy ki Budapest poros utcáira, hanem mert demonstrálni szeretné a baját a világgal szemben. Ha meg már gondja akad az univerzummal, de mostanában főleg az MSZP-vel, akkor magával pláne nem lehet kibékülve, hiszen önnön valóján kívül szeretne elérni valamit egy ilyen már-már közhelyesen civilizálatlan eszközzel, mint a tüntetés. (Kimész, állsz, mint egy fasz, vonulsz mint egy csorda csürhe mamut, akit a boldog emberek előbb utóbb úgy is levadásznak, nyeled a könnygázt, ordibálsz egy párat, majd büdösen hazasomfordálsz a rendőrök elől – legalábbis manapság így tüntetnek. Mindenhol Bp-en.)

Tegye mindenki, az a jobb esetben hét-nyolc ember a szívére a kezét, aki ezt most olvassa. Mi a fontosabb: ezt-azt cselekedjen a regnáló kormány, ezáltal kollektív boldogságból eredően tegyen a kedvedre, vagy hogy te magad, saját magadtól érezd jól magad a bőrödben? Az alternatívák legfeljebb egy nagyon kis felületen fedik egymást, ami felszínes, anyagias, valójában köze sincs a boldogságodhoz.

Aki tüntet, az boldogtalan. Ahelyett, hogy tüntetnének, maradnának otthon, analizálnák kicsit az egojukat, és az átszakíthatatlan célszalag végén a jövőben mindenki boldog lenne. Jó, ez fantazmagória, ilyen tuti nem lesz, de egy kis fakultatív gondolkodás több pozitív hozománnyal járna, mintha lejjebb vinnék az áfát, vagy feljebb a béreket, vagy mintha valaki őszintén beszélne. Pff. Minek ezeknek őszintén beszélni? Még magukkal sem teszik meg, nem vallják be a tükör előtt, hogy boldogtalanok.