Pillanatnyi preventivitás, majd
Intenzíven primitív vagyok
Hagyom áthatását a fülledt-tompulásnak,
Hogy kisétáltál az életemből.
Sorsom (?) szálai alám ásnak,
Kihántják alólam a levegőt
Ákombákom trónom kiradíroztatott
s most ceruzával rajzolom a szeretőt.
Rebbenésnyi félkarú ölelésed,
Neked terved, nekem zavarom
Volt és lett
Hogy legközelebb viszonzom
Imposztor-szerűen, vagy sem
Még nem tudom.
Neked jó ott délen, nekem jó itt északon
- két egymástól független pont -
De ha ott vagyok, vonzódó pólusok,
Fals tégladarabok válaszfalunkban,
Mely egy éjszaka emelkedett.
Még érzem leheleted,
Meztelen tested magamon
Álmom építkezés
Reggeli étkezés
És a forró kávé megfagyott kezedben.
Az élet komolytalan és hebrencs
Visszafordíthatatlanságával koherens.
2009.05.16. 20:17
Szólj hozzá!
Címkék: vers
A bejegyzés trackback címe:
https://hugh.blog.hu/api/trackback/id/tr861125546
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.